Új esély? Higgy benne... III.

Hello!
A kiírtakkal ellentétben itt a folytatás! Sam szemszög...

***

Ez a nap is úgy kezdődött akár a többi. Sam felkelt, megitta a kávéját, bevitte az újságot és elindult a boltba. Semmi jelét nem látta annak, hogy bármi furcsa és szokatlan dolog történik majd.

Belépett a bolt ajtón és egyből a polcok között kezdte keresgélni a hiányzó részeket az ebédjéhez. Az ajtó feletti harangocska jelezte, hogy már nincs egyedül vásárlóként. Egy dallamos női hang törte meg az addigi csendet. Sam felpillantott a polcok között. Ahogy meglátta a nőt, elállt a szava. Feleségére emlékeztette minden mozdulata, de az arc tudatosította vele, hogy csak a közösség hiányának furcsa „keze” játszik érzékeivel. Aztán találkozott a pillantásuk. Még ha csak fél percig is, de Sam látta azt, amit a tükörképében szokott. A fájdalmat, a hiányt eltakarta valami, de a női szemekben ott lapultak. Egy pillanat volt, de mégis többet jelentett, mint az utóbbi évek eseményei összesen. Amiről azt hitte lehetetlen, most mégis valósnak látszott. A szív, mely eddig csak mozdulatlanul töltötte ki helyét, újra mozgásba lendült. Az érzések megrémítették Samet. Egyszerre fájt, sajgott és kínzott minden dobbanás, mégis ott volt az eufória, az felszabadultság pozitív energiája. Hogyan érezhet ennyire intenzíven, ha előtte évekig kizárt mindent? Hogyan lehet rá ilyen hatással egy ismeretlen nő, ha örök szerelemet esküdött? A felismerés, hogy minden újrakezdődhet, megijesztette. Nem akart ismét csalódni, megtörni. Rövidre akarta zárni az elmúlt percek történéseit.

Amilyen gyorsan csak tudott, a pult felé araszolt. Kifizette a dolgait, majd hagyta, hogy a dolgok visszarázódjanak a megszokott kerékvágásba.  A  szív ismét egy csak egy kődarab lett, az érzések pedig visszabújtak a függöny mögé. Sam már nem félt. Tudta, hogy soha nem történik meg ismét. Soha nem hagyja, hogy felszakadjon a sok régi seb, hogy feltépje egy megmagyarázhatatlan érzés kapuit.