Millió és egy okot találhatnék arra, miért lenne értelme folytatni. Miért szeretném magam mellett tudni. Miért rohannék most is szívem szerint utána, mint egy fél-őrült. Miért bírnám az újra feltörő fájdalmat, melyet hiánya okoz. Millió és egy ok azért, hogy miért kellene még mindig együtt lennünk, még ha országok határai állnak is közénk. De van egy és talán minden felett álló oka, hogy miért nem működne. Ez a félelem. Mi lesz, ha talál valakit? Mi lesz, ha újra találkozunk és addigra elmúlik a varázs? Mi lesz, ha csalódást okozunk egymásnak? Csupa kérdés, de választ nem találunk. A miértek sokasága hever előttünk és azt gondoljuk, hogy a pillanat hevében a helyes válaszokat találjuk meg. Aztán, mikor már talán késő, jön a felismerés. Hiba volt elengedni. Hiba, volt azt hinni, hogy ez a jó döntés. Hiba volt elengedni. De mind követünk el hibákat. A kérdés már csak az, hogyan tudjuk helyre hozni…
Néha annyira csodálkozom rajtad. Jó értelemben. Mégis hol tárolod ezeket a fantasztikus meglátásaidat? :)
VálaszTörlésBeleremegett a szívem... főleg, mert olvastam a sorok mögött. :$ Örülök, hogy végül nem csak elszomorítottalak, hanem kicsit meg is ihlettelek. :)
Szia! Nagyon jól megfogalmazod az érzéseket, szeretem az olyan írásokat olvasni, amibe átérzem a fájdalmat v épp az örömet. A tiéd pont ilyen. Pusz
VálaszTörlés