Verdeső érzelmek

Minden boldog perc egy törékeny kincs,

Minden pillanatban benne van a csoda,

Minden ölelésben a félelem karmai,

Minden percben az aggodalom húrja.

Gyakran, mint a buborék, 

Úgy pattan minden szét.

A vágy, az álom, a valóság,

Nem marad más csak a csalódás.

Fáj, ha elmegy!

Fáj, ha marad!

Fáj, ha nincs velem!

Fáj, ha karjában tart!

Vágyunk valamire,

De félünk tenni érte.

Félünk magunktól,

Félünk a másiktól.

Bántott már eleget, 

Így nem kell a szerelem.

Összetör, szétzúz, felemészt,

s elfogy lassan minden menedék.

Kell, hogy várjon.

Kell, hogy megtaláljon.

Kell, hogy álmodj,

Kell, hogy gyakrabban légy bátor.

Csapongó érzelmek heves tüze között

Nem látsz csak törött kincseket.

Vágytól, félelemtől perzselt szíveket.

Mégis valami még mindig hozzá köt.

Beletörődsz? Visszaszerzed?

A választ csak szívedben keresd.

S lehet többet fedezhetsz fel, 

mint valaha is remélted…